Ruszin nemzetiségi közösségünk hálaadása és az Istenszülő dicsérete
a Sajópálfalai kegyhelyen
A nyár utolsó hónapjának vasárnapján, augusztus 27-én, újra összegyűltek a ruszin közösséghez tartozók a Sajópálfalai Kegytemplomban hálaadásra és az Istenszülő dicséretére.
A település templomát kegytemplommá emelte az akkor még egységes ruszin közösség számára épült kis fatemplom, amelyben 1717. január 6. és február16. között az egyik Istenszülő képen a hagyomány szerint véres könnyek jelentek meg az Istenszülő szemében. Ennek az eseménynek számtalan tanúja volt azokban a napokban. Az egymástól pár km-re lévő települések lakosai között híre kelt, és a csoda látására egyre többen érkeztek. Az elérhető távolságban, szinte egy napi járóföldre lévő Miskolc város lakosai is meghatódtak és útra keltek a csoda hallatán. A könnyezés híre eljutott Egerbe, az érseki városba is. Felsőbb egyházi utasításra a könnyező képet elszállították Egerbe. 1946-ig a ferences szerzetesek templomában volt elhelyezve a kegykép, ahová a sajópálfalai hívek és az Istenszülő tisztelői rendszeresen elzarándokoltak, ébren tartva jogos tulajdonuk iránt visszaigénylési szándékukat. 1946-ban a szerzetesek elüldözése és internálása után a kegykép eltűntnek látszott.
1973-ban került megint megtapasztalható közelségbe, a Pécs-Ürögi templom plébánosa és annak hívő közössége adott menedéket a kegyképnek. Még abban az évben, 256 esztendő után visszakerült eredeti, ősi helyére. Azóta a hívek rendszeresen látogatják, és az 1772-ben épült kőtemplomban lett elhelyezve.
Ruszin közösségünk számára ez a kegyhely az összetartozás helye, jele és szimbóluma. Jó itt lenni és találkozni az ország legtávolabbi pontjáról is ide érkező, olykor hazaérkezőkkel! A településen még megtalálhatóak a hagyományos épített és természeti örökségek.
Az esztendőnkét ismétlődő zarándoklatunkkal megerősítjük hitünket és hálaadással borulunk le a mi urunk Istenünk és megváltó Krisztusunk előtt, azért a megtartó kegyelemért, hogy megőrzött bennünket és az Istenszülő képét is az elmúlástól, melyre isteni jelként drága örökségként tekintünk.
Az esztendőnkét ismétlődő zarándoklatunkban az újratalálkozás öröme tölt el bennünket. Az érkezők és együtt ünneplők pedig új ismerettel térnek vissza a mindennapi állapot és hivatásbeli szolgálatuk teljesítéséhez, magukkal viszik az Istenszülő Borsod vármegyében meghonosodott tiszteletét.
A 2023. évi zarándoklat is jelentőségteljes volt a közösségünk életében.
A naptár szerinti utolsó vasárnapon is ontotta a nap a sugarait. A 35 Celsius fokos melegben a megye és az ország számos településiről jöttek hálaadásra és az Istenszülő tiszteletére a zarándokok. Az ünnepi Szent Liturgiát egyházi szláv és magyar nyelven vezette Dr. Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye püspöke. A szlovákiai ruszinokat az onnan érkező papnövendékek képviselték és a kántori szolgálatot is ők látták el. Az ünnep fénypontját emelte, hogy a miskolci ruszin közösség a Mennyei Király, a Kerub-ének, a Valóban méltó és a Miatyánk kezdetű imádságokat megtanulták egyházi szláv nyelven és ebben a liturgiában közkinccsé tették.
A vasárnap evangéliumához kapcsolta a Főpásztor a tanítást, melyet Szent Máté evangéliumi üzenetéhez kötődött. /Mt. 21,33-42/ A szőlőmunkásokról szóló példabeszédre utalva kiemelte a rendkívüli hőséget, mely sújtja az embereket, az állatokat, kiszárítja a föld kérgét. Ebből adódóan és az emberi hanyagságot is megemlítve a föld kerekségén számtalan helyen több millió négyzetkilométer erdő válik az erdőtüzek martalékává. Megfertőzve ezzel a légteret és a vizeket, ami visszafordíthatatlan kárt jelent, melynek következménye az egész világra szóló felmelegedés és a mérhetetlen esőzések, földcsuszamlások, villámárvizek.
A politikusok, mint az események korrupciós vámszedői, csupán nézik, szemlélik az eseményeket, de érdemlegeset senki nem tesz.
A világ hatalmasai ebben a rekkenő, embert és az egész világ számára megpróbáltatást jelentő időben olykor „forró drótoznak”, közben fegyverkeznek és nemzetet nemzet ellen fordítanak. Mindezek következményeként megindult az ellenőrzés nélküli népvándorlás. Idegeden kultúrák megtelepedése, járványok és más egyéb betegségek terjedése. Erkölcsi hanyatlás és keresztények üldözése.
Az európai őslakos és őshonos közösségek, mint a példabeszédbeli szőlő, a hanyagság és csupán a birtoklás- és uralkodásvágy miatt tönkre megy, megsemmisül.
A Főpásztor tanításának befejezéseként buzdított bennünket, hogy Krisztusra, mint az el nem mozdítható szegletkőre kell építeni egész életünket. Akkor jöhet Jézus tanítása szerint az áradat, a szélvész, az ingoványos altalaj és minden megpróbáltatás, de Krisztusba vetett hittel nem csak túléli az emberiség a megpróbáltatásokat, hanem győzedelmeskedik is felettük.
A Szent Liturgia végén himnuszokat énekeltünk, majd Kramarenkó Viktor, az Országos Ruszin önkormányzat elnöke köszöntötte a jelenlévőket és közös ebédre hívta meg az ünneplőket.
Reménységünk erősít bennünket, hogy jövőre, szebb, békeszerzett évben és időben újra találkozunk az Istenszülő oltalma alatt.
Szónoczki János Mihály
|