A vértanú Orosz Péter atya emléktáblájának megszentelése
Az idei év augusztus 12-én, vasárnap a Nagykálló melletti Biri faluban emlékeztünk Kárpátalja híres fiára, aki egyike volt azoknak, akik a kommunista diktatúra éveiben, mindjárt a második világháború után a hit oltáránéletüket áldozták. A fiatal pap a helyi rendőrségi emberek kezétől halt meg 1953 hideg augusztusában.Abban az időben papjaink többsége már a Gulágon raboskodott, ahonnan sokan soha nem tértek vissza.Már csak az ördögi rezsim végeztével, a 90-es évek elején szereztünk tudomást Bilke parókusának tragikus sorsáról. Péter atya azoknak a legtevékenyebb és az egyházához hűséges papoknak egyike volt, akik tudatosan választották a vértanúságot, és életük utolsó leheletéig teljesítették papi hivatásukat.Az 1953. év tragikus napokat hozott Péter atya számára. Volt köztük börtön is és a helyi rendőrök üldözései... Azt, hogy Kárpátalján, a Munkácsi Görög-katolikus Egyházmegye talán legnehezebb időszakában Péter atya nem egy hétköznapi egyéniség volt, és hogy még 1944-ben Romzsa Tódor püspök nagy titokban püspökké szentelte őt, az egyházmegye ismert történésze, Bendász István atya tanúsítja. Ez a döntés teljesen ésszerűnek tűnik, mivel az egyházmegye vezetése közvetlenül a Vörös Hadsereg bevonulása után felfogta a helyzet tragikumát, és készült az illegális tevékenységhez. Ahogy azt jóval később megtudtuk, Orosz Péter atya földi léte utolsó pillanatáig hűen teljesítette misszióját.
Azon a vasárnapon Biriben, ahol 1917. július 14.-én, papi családban megszületett Orosz Péter atya, éppen erről beszélt a helyi parókus, Nagy István atya és sokunk által jól ismert pap és képzőművész, Puskás László atya, akik megtartották a szent liturgiát, és utána megszentelték a templom falán elhelyezett vörös márványtáblát abban a templomban, ahol valamikor a Biri falu híres szülöttjét is keresztelték. Az emléktábla elhelyezését a Nyíregyházi Ukrán és Ruszin Önkormányzatok kezdeményezték és támogatták annak elkészítését. A táblán arany betűkkel a következő felírat olvasható magyar, ukrán és ruszin nyelven:
ILYENEKÉ AZ ISTEN ORSZÁGA (MK. 10,14)
ISTEN SZOLGÁJA
OROSZ PÉTER
(BIRI 1917-1953 KÁRPÁTALJA)
TITOKBAN FÖLSZENTELT PÜSPÖK
ÉLETE ÉS VÉRTANÚSÁGA EMLÉKÉRE
Előre tudom, hogy néhány olvasónk megkérdezi, hogy mi közük van ehhez az ukránoknak, és miért került a táblára ukrán szöveg.Az ilyeneknek azt kell mondanom, hogy népünk között is van többféle ember. Az igazság sajnos az, hogy a sokéves ádáz propaganda következtében népünk egy része ukránnak tartja magát, mi azonban ugyanúgy tiszteljük őket, mint más szomszédos népet, ahol sok asszimilálódott ruszin él. A szomorú valóság az is, hogy az utóbbi száz évben közösségünk tagjai közül sokan önként elhagyták görög-katolikus vallásunkat. Itt most nem szeretnénk bűnbakot keresni, csak azt szeretném elmondani, hogy úgy a papság között, mint az egyszerű hívők között sem mindenki rendelkezik olyan erős hittel és akarattal, hogy ki tudjon törni a lustaság, műveletlenség és a tudatlanság béklyói közül. Ennek illusztrálására szolgál az a tény, hogy éppen közülünk került ki az a Povsik nevű rendőr, aki 30ezüstért lelőtte Orosz Péter atyát, és az ő ilosvai kollégái, akik a vértanú holttestét sem tartották tiszteletben, először a bokrok közé temetve azt, majd ijedségükben, nagy titokban átvitték földi maradványait a rendőrség garázsba, és ott bebetonozták...
Szerintem, ebből az a tanúság, hogy az embereknek mindenekelőtt nem a nemzetiségi hovatartozás szerint kellene értékelniük egymást, hanem аz Isten előtt végrehajtott tetteikért.Aztgondolom, hogy a jóakaratú emberek, legyenek azok magyarok, ruszinok vagy ukránok által, egy kiemelkedő egyéniség emlékének tiszteletére megrendezett közös rendezvény jól bizonyítja azt, hogy az ilyen cselekedet Istennek tetsző és követésre érdemes.
P. S. Azon a napon száraz meleg volt, az eső csak épp a táblaszentelés alatt esett egy pár percig. Azt hallottam a Biri görög-katolikus templom híveitől, hogy ez egy jó jel odafentről...
|